Fordította Balabán Péter.

A hölgy, akinek arcképét elemző érzékenyen, művészi pasztellszínekkel festi meg az író, egy huszonhárom éves, szép, okos amerikai lány: Isabel Archer. Mint mondja, azért jön Európába, hogy itt olyan boldog legyen, amennyire csak lehetséges. Útja döntő jelentőségű sorsára. Örökség révén nagy vagyonhoz jut, férfiak hódolata veszi körül, élményekben van része. De a boldogság? Kérőit sorra elutasítja, hogy megőrizze függetlenségét, majd szíve sugallatára mégis férjhez megy – s aztán rá kell döbbennie, hogy eszközül használták fel, és vagyona volt a vonzóerő a házaságban. Isabel, a puritánok unokája azonban kötelességtudatból vállalja az egész életre szóló lelki szenvedést. Ennyi a történet váza. A megírás módja teszi, hogy az élet melege süt a könyv lapjairól, és lenyűgöz bennünket a gondolatok, az érzelmek gazdagsága.