Kálnoky László élete utolsó négy-öt évétől eltekintve neve mindig is lefojtottan élt az irodalmi köztudatban. Hosszú ideig elsősorban műfordítónak tekintették, ami súlyos sértés egy ilyen rangú költőnek. Természetesen kitűnő fordító volt, fordítói életműve is a legnagyobbak mellé emeli. De abban, hogy az irodalmi világ - legalábbis egy része - elsősorban műfordítónak tartotta, volt valami gonoszsággal határos gondatlanság. Hiszen pályája első szakaszán nem azért nem adott ki több önálló kötetet, mert inkább fordítani kívánt, hanem mert ő is - mint oly sok pályatársa - nem vagy csak nagyon ritkán tudott megjelenni. Ennek persze politikai oka volt. A szűk szakma azonban tisztában volt jelentőségével. Élete utolsó éveiben a remek humorú Homálynoky-versekkel aztán hirtelen ismert lett.