"Nem vagyok babonás ember, soha nem akartam öngyilkos lenni, és nincsenek különösebb materiális igényeim.
Avas szagú parasztudvaron léptem ki első lépéseimet, nem emlékszem vissza, hogy valaha is katonásdit játszottam, nem emlékszem rá, hogy a fekvőhelyem előtt valaki meséket mondott volna tányérszemű kutyákról vagy holdsugárhajú királylányokról -, és eljutottam idáig, hogy szembenézzek magammal.
- Ki vagy? És hogyan lettél azzá, aki vagy?
És hangsúlyozom, hogy az én értelmezésemben most nem művészetet csinálok. Nem elsődlegesen teremteni akarok, csak egy megteremtett lénynek, magamnak a múltját akarom visszaidézni olyan eszközökkel, amilyenek rendelkezésemre állanak. Speciálisan művész vagyok s így az »eszközeim« itt is csak a művészet eszközei maradnak. Lesznek, akik velem ellentétben ezt a munkámat is művészetnek fogják nevezni, én csak az élet reflexét akarom adni, szinte iskolázatlan egyszerűséggel és mechnikus pontossággal."
Ezekkel az 1924-ben papírra vetett szavakkal kezdődött az "Egy ember élete", Kassák Lajos önéletírása, legjelentősebb prózai alkotása, amelyet aztán a húszas és a harmincas években összesen nyolc kötetben adott ki. A mű megjelenését már annak idején is szinte osztatlan közönségsiker fogadta, és elismerően nyilatkozott róla a kortársak nagy része is. Ilyen értelemben méltatta például Nagy Lajos, Komlós Aladár és Fenyő Miksa. Az önéletírás az elmúlt évtizedek során egy cseppet sem veszített jelentőségéből, sőt egyre világosabban látjuk nagyszerűségét, a szerző elévülhetetlen érdemeit. A hangvétel közvetlensége, Kassák önmagát sem kímélő őszintesége, szigorú, megalkuvás nélküli következetessége az egész művön végigvonul, ám ennél is fontosabb, hogy "tudatosodása" során fölbecsülhetetlen értékű és mennyiségű személyes s egyben kortörténeti tényt, eseményt és emléket rögzít, illetve idéz fel, teremt újjá művészi szinten a századforduló éveitől az 1919-es Tanácsköztársaság bukását követő ellenforradalom, a fehérterror bukását követő ellenforradalom, a fehérterror időszakáig. Úgy véljük, igaza van Béládi Miklósnak, aki egyik tanulmányában többek közt így írt az "Egy ember életé"-ről: "Kassáknak az a műve önéletrajznak és korábrázolásnak,dokumentumnak és regénynek az ötvözete. Nemcsak a magyar irodalom egyik legkiválóbb ilyen nemű alkotása, hanem a szocialista szellemű világirodalomnak is remeke, Gorkij életrajzával vethető egybe. Nevelődését és tudatosodását rajzolja benne Kassák őszinteségre törekvő tárgyilagossággal, az otthon töltött gyermekéveket, inaskodását, a gyárakban eltelt időket, a nyugati csavargás hónapjait, az első költői próbálkozásokat, majd a két folyóirat megszervezését és a forradalmak időszakát."