Tama Janowitz, aki a 80-as években Bret Easton Ellisszel, Jay McInerneyvel indult és nemzedékének legígéretesebb nőírójaként vált világszerte ismertté, ebben a regényében sötét, cinikus képet fest arról a New York-i életről, amely a 90-es években - főleg a nők, de a férfiak szempontjából is - "eljutott egy hosszas, beteges irigység végső, görcsös állapotába, s a mellékhatás a kétségbeesés és az önutálat volt."

Florence Collins, egy másodvonalbeli aukciós ház rosszul fizetett ügynöke, abban a bizonyos korban van - túl a harmincon -, amikor minden másnál sürgetőbbnek érzi, hogy férjet, mégpedig gazdag férjet fogjon magának. Ezért kapóra jön neki, hogy jómódú gyerekkori barátnője meghívja víkendre New York melletti nyaralójába, ahová egy roppant tehetős és még szabad fiatalember is hivatalos. A szép remények azonban dugába dőlnek: Florence-ot a házigazda gyakorlatilag megerőszakolja, egyúttal egy jó befektetés ígéretével kicsalja tőle anyai örökségéből megmaradt utolsó huszonötezer dollárját, s miután a háziak Florence gondjára bízott kislánya is kis híján a tengerbe fullad, kiebrudalják a házból. Alig tud visszabumlizni New Yorkba, ahol újabb megpróbáltatások várnak rá - miközben szórja pénzét márkás cuccokra, mindenre, amit szeme-szája megkíván, kirúgják az állásából -, így fel kell adnia előkelő környéken lévő lakását. Rég kikosarazott, élhetetlen barátját, aki változatlanul szerelmes belé, merő jóindulatból rásózza egy gazdag, ifjú, de kétbalkezes örökösnőre - s csak későn ébred rá, hogy a barátja maga is dúsgazdag, legalábbis a szülei palotájából ítélve, vagyis elszalasztotta az egyetlen igazi lehetőséget a gazdagférj-fogásra. Innen már, úgy tűnik, nincs többé megállás a lejtőn...