Sorozat: Ars scribendi.

Schöpflin Aladár (1872-1950) kritikai ítélete maga volt a mérték. Kiváltképp a Nyugatnál. Amihez az írótársadalom tartotta magát. Kritikái, színibírálatai, monográfiái úgy-ahogy közismertek. Zsurnalisztikája azonban nem. Publicisztikáinak kiadását előbb a műfajok rangkórságában tobzódó tekintélytisztelet gátolta, később az éles véleményeket tiltó kultúrpolitika. Márpedig Schöpflin támadta a tekintélyelvet. "Minden íróról, minden irodalmi műről mondott ítélet (...) örök fellebbezés alatt áll. (...) A büntetett előélet nem jelent feltétlenül szégyent a szellem emberének. Nem egyszer a meghunyászkodással szerzett büntetlen előélet marad stigmának." Egy helyütt ugyan Babitsról mondja: "az apolitikus típusból való, ami nem jelenti azt, hogy nincsenek nézetei politikai dolgokban" - ám mint a Prágai Magyar Hírlapban "Egy apolitikus író elmélkedései" alcímmel közölt cikkei bizonyítják, Schöpflinre is illik, hogy "nézeteit nem akarja beilleszteni semmiféle pártdogmatikába".