Scitovsky Tibor közgazdászprofesszor egyike azoknak a magyar tudósoknak, akik munkásságukkal a nagyvilágban kivételes megbecsülést szereztek. Önéletrajzi írásának címe - Egy "büszke magyar" emlékiratai - a szerző egy kedves kisgyermekkori emlékét eleveníti fel, amikor az ötéves kisfiú a berlini Tiergartenbe kilovagló Vilmos császár kérdésére válaszolva "ein stolzer Ungar"-ként mutatkozott be.
Bár a cím az első világháborús Berlinbe vezet vissza bennünket, a szerző nyolc évtizeddel később sem adhatott volna találóbb címet memoárjának. Scitovsky Tibor történelmi család sarja: a famíliának nemességet szerző ős, Scitovszky János hercegprímás, esztergomi érsek, a szerző édesapja pedig Magyarország külügyminisztere volt a húszas években.

Az emlékirat szerzője híven folytatta a családi tradíciót: az Egyesült Államokban élve sem felejtette el, honnan indult. Magával ragadó stílusban, fanyar humorral ír a két világháború közötti Magyarországról, az amerikai hadsereg második világháborús tevékenységéről, a jóléti államok 1945 utáni fejlődésének fény- és árnyoldalairól, valamint a nemzetközi tudományos élet belső világáról. Pontos és érzékletes korrajzot nyújtó visszaemlékezései példát szolgáltatnak a jövő generációnak arra is, miként lehet valaki a nagyvilág elismert polgára egyszersmind "büszke magyar". Amint a könyv előszavában Kornai János írja: a kötet címe fordított értelemben is igaz: "Magyarország büszke lehet arra, hogy olyan fia van, mint Scitovsky Tibor."