Egy vészkorszakot túlélt öreg emigráns tér vissza Amerikából Budapestre, s költözik az Újlipótváros szívébe. Visszatér szülőhazájába, mert nem tud elszakadni tőle, és tudatosítani akarja, milyen kincseket rejt a múlt. Fiatal tanítvány szegődik mellé, s míg kezdetben ő támogatja nagy terveket dédelgető, beteg mesterét, szerelmi válsága következtében egyre inkább a fiatalember szorul rá az idős férfi élettapasztalatára, bölcsességére.
Párhuzamosan bonyolódik a regény szerelmi szála, illetve a mester és tanítványa kalandjai. Szexualitás és vallás kérdései éppúgy ütköznek, mint a menni vagy maradni dilemmája. Az öreg nemcsak a hagyományra, hanem az életre is tanítja a fiatalembert, mintha azt akarná sugallni: ha a tanulásnak mint életformának lőttek, még mindig ott az élet mint tanulási forma.