Gabisev, Leonyid : Dúvadnevelde

Sorozat: Modern Könyvtár 607
Ford.: Árvay János.
Előszó: Andrej Bitov.

"Félelmetes, furcsa történet ez! Az ember az irodalom összes fortélyát felhasználhatja, és sohasem fog hasonló hatást elérni." Andrej Bitov írta ezeket a szavakat a Volgográdban élő író első regényéről. A mű megjelenése óta számos szovjet kritikus nevezte a Dúvadneveldé-t az 1989-es irodalmi év nagy eseményének (felfedezésének, szenzációjának); egyesek Szolzsenyicin Gulag-jához hasonlították, de többnyire hozzátették, hogy Gabisev írása aligha "irodalom" a szó klasszikus értelmében. Vagyis: nem lehet esztétikai mércével mérni, a valóság nem "változik" irodalmi szöveggé, hanem a maga pőre és rút kegyetlenségében mutatkozik meg. Vagy ahogy Bitov írja: "Képzeljék el egy égetőkemencében vagy gázkamrában lévő ember érzéseinek hiteles leírását." Ez a "valóság", ez a "gázkamra" a hatvanas évek végének, hetvenes évek elejének Szovjetuniója, és a zóna: Odljan, a kiskorúak büntetőtelepe, ahol a regény főhőse megérti, hogy az embert milyen könnyű akarat nélküli "amőbává" változtatni.