Bodor Béla költőtársnak dedikált példány!

"A zömmel az egykori Magyar Hírlapban (il-letve a Berliner Zeitungban) megjelent tárcák Eörsi legfőbb erényei-vel ékesek: szenvedélyes filozofáló hajlandóság, a mindennapi esetekben rejlő általánosság vagy morál észlelése, metsző gúny, hit a nagybetűs Ész hatalmában és erejében, noha világunk kevés okot szolgáltat erre. Vagyis Eörsi az abszurd ereje révén nyeri vissza a rációt. Minél képtelenebb a helyzet, annál bizonyosabb, hogy sötétjébe be-világít majd az Ész fénye. Az Ész trónfosztása (emlékezzünk, Eörsi István magyarította zseniálisan ekként Lukács híres könyvének eredetileg Die Zerstörung der Vernunft, azaz jóval semlegesebb címét) soha nem következhet itt be, pontosabban e bukás lesz az Ész győzelmének záloga. Hiszen az ésszerűtlenséget csakis az Ész képes megmagyarázni, értelmezni és meg is szüntetni ekként. És ennek mellékága, hogy a pesszimizmus megszüli a maga optimizmusát, noha - a folytonos önirónia folytán - ez újabb pesszimizmushoz vezet, melyet aztán az önsajnálattól mentes irónia hatástalanít."

A négy ciklusba sorolt és valami különös véletlen folytán éppen 56 kis szöveget tartalmazó kötet dr. Noha kalandjait meséli el, aki - minden förtelmes tapasztalata ellenére - az Eörsi által kiötölt mély értelmű kategóriával, azaz "biológiai optimizmussal" éli életét. Mesterpéldája ennek a Hóesésben című, alig húszsoros kroki. A Parlamenti Könyvtárból kilépve dr. Noha a hatalmas hózáporban egy fiút pillant meg, aki szarvast próbál rajzolni a fehérségbe. Ám nem képes tartani a lépést a zuhataggal, hiába rajzolja újra és újra, a szarvas egyre jobban eltűnik a folyvást lezúduló hórétegek alatt. A vállalkozás tehát hiábavaló, de dr. Noha ekként kommentál: "Csakhogy ha ki akarunk fejezni valamit, nem törődhetünk a várható perspektívákkal. A perspektívák amúgy is riasztóak." Dr. Noha tovább bámulja a töretlenül dolgozó kis művészt, és erre a konklúzióra jut: "Nyugodtan abbahagyhatod, a te szarvasod a hó alatt is tud szaladni - ezt akarta mondani, de tartotta a száját, és értelmezhetetlen, nyugodt öröm töltötte el."

"E groteszk hangú, szatirikus, sok tekintetben vidám könyvre szörnyű, sötét leplet borít a gyász. A kötet illusztrátora, Eörsi János, az író fia a múlt héten halt meg, 52 éves korában, nem sokkal a könyv megjelenése után." (Bán Zoltán András, 2005.)

további képek