Doppler, a lázadó norvég antihős végül hazatér, de az érkezés nem bizonyul felhőtlennek. Azt kell tapasztalnia, hogy a világnak - legalábbis ahogy eddig ismerte - mára vége. A visszailleszkedés is van akkora kihívás, mint az elmúlt évek kalandjai. Félszeg próbálkozásai során bepillantást nyerhetünk a oslói kertvárosok tunya jólétébe, megismerjük Doppler családját, feltűnik az alfahím szerepére pályázó, fölöttébb kanos vetélytársa, továbbá egy világvégeváró mozgalom feketeöves guruja. Viszontlátjuk Bongót, a háziasított jávorszarvast, sőt még a dán pornóipar bugyraiban is kiadósan megmerítkezünk, mire a háromkötetnyire duzzadt road movie végén eljutunk Doppler evangéliumáig, a szakrális pornográfiáig.
Loe hamisítatlan skandináv humorral tálalt társadalomkritikája ezúttal is tűpontos, mégis kezdünk gyanakodni, hogy Dopplernek nem a világgal van rendezetlen ügye, sokkal inkább saját magával.

Erlend Loe-val ismét mesélőkedve teljében, legjobb formájában találkozunk. A trilógia zárókötete önmagában is élvezetes olvasmány, Doppler-rajongóknak pedig egyenesen kötelező.