Don Juan éjszakája:
Részlet a könyvből: „Dübörgött az ég, villámok csaptak fel és fehér gőz szállott a magasba. Giovanni kitépte magát a szobor karjaiból, de már ez nem segített. Forró tűz perzselte, vad szelek rázták s megnyílt alatta a föld. Ahol eltünt lángok csaptak fel s fehér, fojtó szag szállt még soká a levegőben. – Csupa piszok, csupa kosz – dörmögte fogai közt, ahogy kilépett a süllyesztőből s az öltöző felé indult. – Majd beléragad az ember. A fürdő készen várta s perc mulva úgy főtt a vízben, mint az Alvilágban a lelkek. Fentről homályos énekszó hallatszott: Én meg másik gazdát nézek Jobbat, mint a régi volt.”

Szellemidézés:
"Ezt a regényt több mint húsz évvel ezelőtt írtam – emlékezik Karinthy Ferenc a saját gyermekkorát s édesapja, Karinthy Frigyes életének utolsó esztendeit felvillantó Szellemidézés keletkezéséről. – Nagyobbrészt az ostrom idején, különféle lakásokban és pincékben hányódva: egy szuszra, szinte törlés és javítás nélkül. Talán azért siettem, mert éreztem, hogy a magam gyermekifjúságával visszavonhatatlanul elmúlt az a világ is, amelyben felnőttem: gyorsan föl akartam jegyezni, amit akkor fontosnak, érdekesnek tartottam belőle, nehogy később elfelejtsem.
Újraolvasva a könyvet, főként a gátlástalansága lep meg. Hangban, stílusban, szerkezetben, s ahogy a valóságos elemeket, az immár irodalomtörténeti tényeket a képzelet játékaival elegyítettem – ma persze másképpen írnám meg mindezt, vagy tán meg sem írnám, neki sem mernék kezdeni. Azt hiszem, nincs jogom annyi év után átkozmetikázni, legföljebb itt-ott megnyesegetni, tömöríteni. Egyébként maradjon csak úgy, ahogy volt: a tündér ifjúság játszi-fájdalmas, szertelen szellemidézésének."
A Szellemidézés új kiadása mellett ez a könyv Karinthy Ferenc emlékezetes „irodalmi történeteinek” a regény életanyagát kiegészítő s folytató novelláit is közreadja.

Kentaur:
„Budapesten nincs Quartier Latin, nincs olyan kerület, amely magán viselné az egyetemi városrész színes és félre nem ismerhető jegyeit. De azért egyes vidékein, útvonalain fel lehet lelni azt a jellegzetes reggeli és déli nyüzsgést, amely az egyetemek és főiskolák közelségére vall”- ezzel a hangütéssel kezdődik Karinthy Ferenc nagy sikerű regénye. A Kentaur azonban nemcsak a pesti egyetemisták életének hiteles megidézése, mint az indító mondat sejteti: „tudóslélektani detektívregény” is, ahogy egy kritikus nevezte. Ősi Iván, a regény nyelvész-hőse, a megszállott detektívek ádáz dühével nyomoz egy középkori oklevél rejtélyes szava, a kangrez után, hogy e nyomozás során – mint a jó detektívregényekben is – egy jellegzetes kisvilág, különös tenyészet furcsa figuráit és helyzeteit ismerje meg az olvasó. A kalandos történet, a már-már irrealitásba átlendülő, groteszk epizódok játékossága opalizáló fényekbe vonja a mindvégig izgalmas, mélyebb tartalmait humoros helyzetek mögé rejtő kitűnő regényt.