Az elkényeztetett és gőgös Dona Constanza el akarja vezetni a folyót, hogy megmentse az úszómedencéjét a kiszáradástól, ezért összeütközésbe kerül a helybéliekkel. A csetepaték komoly csatározásokká fajulnak, még a gerillák is belekeverednek, így a kormány kivezényel egy katonai osztagot, élén a kövér, brutális és ostoba Figueras tábornokkal. Bár a kormányhadsereget hol ragályos röhögőgörcs-rohamok gyötrik, hol titokzatos macskahordák keserítik meg az életüket, a falubelieknek menekülniük kell, ha el akarják kerülni a kínzásokat és az értelmetlen erőszakot. Felkerekednek, hogy új életet kezdjenek az Andokon túl és megteremtsenek egy életvidám civilizációt. Azonban az út a reményteljes jövő felé dzsungeleken, taposóaknákon, kínzókamrákon át vezet. Don Emmanuel háborújában jól megfér egymással a valóság és a szürrealizmus, a macho és a matriarchális világ, a katolikus szent és az ősi istenség