Aradi Csenge : Diskurzusok emberről és Istenről - Kognitív metaforaelméleti elemzések Pascal és La Rochefoucauld munkáiban

Sorozat: Modern filológiai füzetek 65.

"Disszertációmban a XVII. századi janzenista, illetve ágostoni hatású prózairodalom néhány alkotását elemeztem a kognitív metaforaelmélet értelmezési keretein belül. A kutatás alapkorpuszát két szerző összesen négy szövege alkotta: Blaise Pascal A geometriai gondolkodás és a meggyőzés művészete (De l’Esprit géometrique et de l’art de persuader, 1658) és Gondolatok (Pensées, 1670) című írásai, valamint François de La Rochefoucauld Emlékiratok (Mémoires, 1662) és Maximák (eredeti címén: Sentences et maximes morales, 1664-1665) című munkái. A négy alapszöveg mellett egyes helyeken idéztem Pascal Vidéki leveleinek (Les Provinciales, 1656-1657) és La Rochefoucauld Portréjának (Portrait de M.R.D. fait de lui-même) tematikusan kapcsolódó részeit.

A kognitív metaforaelmélet, a kognitív nyelvészet egyik legdinamikusabban fejlődő irányzataként alkalmasnak bizonyul a komplex humántudományi kérdések interdiszciplináris perspektívából történő vizsgálatára. Szintetizálja a nyelvészet, a pszichológia, a neurobiológia, a filozófia és a kultúratudományok legújabb eredményeit, s ezáltal lehetővé teszi az irodalmi szövegek analitikus, a korábbiaknál átfogóbb értelmezését.2 A metaforaelmélet feltárja a szövegen belüli és szövegen kívüli valóságok között fennálló okokozati viszonyokat, vizsgálja a nyelvi szint mögött meghúzódó pszichológiai (konceptuális), kulturális és ideológiai hátteret."