Gróf Széchenyi Zsigmond, a természet és a vadászat szerelmese, vadászíró, később a szafarifotózás elkötelezett híve, rutinos Afrika utazó, 1964-ben járt utoljára expedíción a fekete kontinensen, hogy az állam megbízásából kiegészítse a Nemzeti Múzeum Afrika-gyűjteményét, amely az 1956-os forradalomban egy bombatalálatot követően megsemmisült. Ennek az utolsó útnak a történetét meséli el hamisítatlan Széchenyi stílusban a könyv, amelyben amellett, hogy átélhetjük a vadászat izgalmát, a kontinens színeit, a korábbi útjaival ellentétben már szembesülünk az emberi civilizáció térhódításával, az egyre fogyatkozó vadállománnyal, a fekete földrész drasztikus változásaival és az eltűnőben lévő korábbi Afrikával. A három hónapos vadász- és fotószafarin társa és egyben az expedíció fényképésze, felesége, Hertelendy Margit volt, akinek fényképei megismételhetetlen kordokumentációval szolgálnak.