Carafa, Diomede : De institutione vivendi / Tanítás az életvezetés szabályairól - Emlékeztető Magyarország felséges királynéjának.

Latin - magyar kétnyelvű kiadvány.

Ezen kiadatlan munka szövegét, mely a renaissancekori európai és magyarországi művelődési viszonyokhoz nyújt ismeretlen adalékokat, eredetileg dr. Pulszky Károly óhajtotta közrebocsátani.
E nevezetes codex, melynek Diomedis Carafae De institutione vivendi a czíme, a XV. századból és pedig 1476 körüli időből származik, kis 8-adrétű. viola és zöld szinű pergamenen arany és ezüst kerekded minusculákkal van irva s 39 beirt és 2 üres, összesen tehát 41 levélből áll.

A codex Carafa Dioméd magdalom grófnak Beatrix szá­mára irt oktatásait tartalmazza, s egész kiállítása után ítélve kétségkívül ugyanazon példány, mely magának a királynénak volt tulajdona. A szerző a Garafák hírneves nemzetségéből származik, s a XV. századi bölcsész-erkölcstani irók közt kiváló helyet foglal el.

Beatrixnak, a király második leányának Mátyás királyhoz való férjhez menetele alkalmából oktatásokat irt a királyné számára, s mint az előszóban mondja, Beatrix egyenes felszólítására fogott munkájához. Eredetileg olasz nyelven irta; a mostani latin formába Colantonius Lentulus XV. századi humanista öntötte.

Az oktatások Beatrix királyné életmódját vannak hivatva szabályozni. Kiterjeszkednek az élet minden nevezetesebb mozzanatára, s a magyar speczialis viszonyokat is kellő figyelemre méltatják. Szerző 47 fejezetre osztja be könyvét. Minden fejezet egy oktatást foglal magában.

Reánk nézve a legfontosabb fejezet, mely a magyar nyelv megtanulásáról szól. Ebben szerző lelkére köti Beatrixnak, hogy a magyar nyelvet és szokásokat sajátítsa el, tanácsolja neki, hogy már az úton rendeljen valakit maga mellé a magyar kíséretből, ki őtet a magyar nyelv első elemeibe beavassa, ha aztán Magyarországban lesz, a környezetében levő magyar szolgálóktól könnyen tanulhat tovább. Itt tanácsolja neki, hogy azokat, kik az ország minden részéből tiszteletére fognak sietni, ne várakoztassa sokáig, hanem bocsássa azonnal maga elé és fogadja nyájasan. «Minden várakozás — úgymond — a legterhesebb szokott lenni.»