Dedikált példány: "Alszeghy Zsolt kedves barátomnak szeretettel Horváth János"

Mikor a magyar költészettani irodalom eme fontos munkája megjelent, s annak szerzője dedikálta azt tisztelt kollégájának, mindamellett kedves barátjának, a két neves irodalomtörténész: a nemzetközi hírű Horváth János és a régi magyar és egyházi drámai emlékek és a magyar költészet neves kutatója Alszeghy Zsolt barátsága már hosszú időre nyúlt vissza. Mindketten a Budapesti Tudományegyetem tanítói, továbbá alapítótagjai a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak, de kapcsolatukról talán többet mond az a történet mely szerint mikor Alszeghy Zsolt professzort 1948-ban a politikai tisztogatás jegyében egyetemi katedrájától megfosztották, Horváth János a szeretett tanártársa és barátja iránt érzett szolidaritásból, meggyőződve róla, hogy ő, maga nincs az elbocsátandók listáján, ugyanabban az évben azonnal nyugdíjaztatását kérte. (Busa Margit visszaemlékezése alapján)

Kiadói, aranyozott gerincű félvászon kötésben, a belső kötéstáblán Busa Margit, Alszeghy Zsolt második feleségének tul.-i exlibris-sével.