Dedikált példány!

A terjedelmes műfordításkötet tanúbizonysága szerint Kányádi nem tekinti mostohagyereknek a fordításait. Ennek egyik oka a környező népek (elsősorban a román és a szász) nyelvének, kultúrájának tiszteletét előíró klasszikus transzszilvanista szemléletben keresendő, amelyhez Kányádi visszanyúl, és amely voltaképpen a mindennapi tapasztalatba gyökerezett, hiszen az Erdély többnyelvű vidékein élők számára természetes, magától értődő volt egymás nyelvének ismerete, legalább a megélhetéshez szükséges szinten. Erre utal vissza Kányádi Sándor, amikor a Csipkebokor az alkonyatban előszavában fontosnak tartja megjegyezni, hogy a könyv születési helye a „provincia, Erdély”. A kötetben szereplő szerzők aránya is ezt a szemléletet tükrözi: a terjedelmes szász és jiddis ballada-, illetve népdalfordítások mellett elsősorban román költőktől közöl verseket. Kányádi mintegy „útbaigazításul” le is szögezi: „A közvetlen szomszédaink, a velünk együtt éltek és élők (szászok, zsidók, románok) általunk még föl nem térképezett tartományait igyekeztem földeríteni s a Nagy Magyar Fordításbirodalomhoz csatolni."

további képek