Pearson, Diane : Csárdás

Érdekes egy „idegen” tollából olvasni saját történetünket. Az író maga ezt pimaszságnak nevezi a bevezetőben. Nem derül ki pontosan, hogyan kapcsolódik ő magyarokhoz, megszállottságnak nevezi azt az erőt, ami arra késztette, hogy megírja ezt a könyvet. Pimaszság szerintem akkor lenne, ha csupán szenvedélyből írna, de itt komoly kutatómunka áll a mese hátterében, ezért tisztelet illeti a szerzőt. Sokaknak mond köszönetet, és megemlíti, hogy nyelvi akadályok nem álltak a kutatások útjába, mert csupa olyan emberrel találkozott, akik több nyelven beszéltek.

A történet az első világháború előtti években kezdődik, átível a két világháborún és 1956 előtt zárul. A zsidó gyökerű Ferenc, a Rácz-Rassay és a Káldy család tablóképszerű történetének vonulatai bontakoznak ki.
A regényt olvasva önmagunkról is többet tudunk meg. Kiderül, hogy ma, a XXI. század második évtizedében, a gazdasági válságok, a szétesni készülő világok, a szétziláltság háborúiban, vannak-e még elsírni való könnyeink, van-e bennünk vágy, hogy sokadszor is szembesüljünk a szembesülhetetlennel, a két háború még mindig fájó, el nem felejthető sebeivel, az önmagát ismétlő történelem tragikumával, a mások megsemmisítésére szinte azonnal kész emberi gonoszsággal, az újra meg újra megjelenő pusztításvágy őrületével.