Bánkuti Gábor - Gyarmati György (szerk.) : Csapdában

Tanulmányok a katolikus egyház történetéből, 1945-1989 Manapság is erősen megoszlanak a vélemények arról, hogy milyen volt a katolikus egyház helyzete Magyarországon az államszocializmus évtizedeiben. A kiindulópontjuk szerint is markánsan eltérő közelítések leginkább egymásnak feleselnek. Ellenállás és/vagy megalkuvás? Ellehetetlenítés és/vagy rendszerbe kényszerítés? Hogyan maradt meg az egyház, ha az ateista ideológiai-politikai pártakarat – úgymond – halálra szánta? Milyen mértékben jelentett akadályt az egyház felszámolásában annak évezredes társadalmi beágyazottsága? Az önmagát mindenhatónak gondoló kommunista pártegyeduralom mondott csődöt? Kezdettől több szálon futott az ellehetetlenítési törekvés, vagy – be nem vallható – időközbeni kudarcok miatt vált taktikusabbá, differenciáltabbá az egyház(ellenes) politika? Miért és hogyan változtatott módszerén a politikai rendőrség (ÁVH) – már az ötvenes évek közepén – midőn a feloszlatott magyar rendek egyikével hallgatólagos konkordátumot kötve – mintegy tudomásul vette annak kulisszák mögötti fennmaradását? Hogyan használta a magyar hírszerzés fedőszerveként az Állami Egyházügyi Hivatalt? Miként lett a magyar titkosszolgálatok egyik exponált római bázisa a Pápai Magyar Intézet? Számba vehetők-e egyáltalán az egyházi ügynökfoglalkoztatás – és a hálózati személyek tényleges működésének –formaváltozatai? A kommunista rendszer-kelepcében – a Csapdában – valós dilemmák, választási kényszerek sora követte egymást majdhogynem naponta. Az egyéni sorsválasztások és a tradíciókhoz kötött intézményi reagálások nehézkedési erejének kusza egyvelege mellett Róma, Budapest és Moszkva – többnyire rejtőzködő – politikai kombinációi együttesen formálták a magyar katolikus egyház státusát, arculatát. A kötet tanulmányai ezeket a kérdéseket elsősorban a magyarországi pártállam és a magyar katolikus egyház közötti párviadal tükrében vizsgálják. Eközben tárul fel több olyan mozzanat arról a világpolitikai sakkjátszmáról is, amit a huszadik század második felében hidegháborúnak hívtak. De meg is állnak az írások a szakmai kompetencia határainál: azt már az olvasó gondolhatja tovább, hogy mi volt – adott esetben – a mártírium hozadéka, és mi volt a túlélés ára. Egy dolog talán kiderül a kötet végére érve:e tárgykörben is tarthatatlanok az egydimenziós közelítésű „egyedül igaz” válaszok.