Tűzijáték – talán leginkább ez lehetne a színes és mozgalmas kötet valódi műfaja. Ha nem éppen vízizene, hiszen olvasása csak úszóknak (vagyis a magyar társadalom nagyobbik részének) ajánlott.

Akad itt szerelem mamuszban, zombi kis fehér Suzukiban, emberhamburger és szappanopera, templomi szúnyog és bánatos protézis. Utazhatunk mohából készült traktoron, találkozhatunk mézes késekkel összehasogatott költőkkel, Szárnyati Gézával, a malaccal, és megtudhatjuk, vajon parasztkolbász-e az élet. A szerző precízen csapongó figyelemmel vizslatja saját mindennapjait, korunk világméretű történéseit, a lehető legjobb költőket és verseket, örökifjú klasszikusokat és patinás kortársakat. Mohón keresi az életet, no meg annak értelmét pizzakölteményekben és bizniszkarácsonyban, foci-katedrálisban és barkácsolt mennyországban, utcaművészetben és fára lógatott harisnyanadrágban, urológiai rendelésen és a teveháton szürcsölt kóla ízében. Útikalauz fotelben száguldó világvándoroknak.