"Én aszondom: íllyen jó világ soha nem vót! Meg nem is lessz íllyen még másik: De viszonyt íllyen hazug világ se vót még soha. Mer ma annyit tud a níp hazunni, amennyi csak belefér! Jaj istenem!
Ezelőtt nem hazudott ennyit az emberisíg. Például én is: csak hazúdtam, hogyha hasznom vót benne. Ha nem vót benne hasznom, akkor én feleslegesnek láttam! Hát ha hasznom vót benne, jó, akkor igen. De amugy?
Én a gyerekekkel is így vótam: lehetett az a gyerek akar míllyen rossz, csináhatott akar mit, nem bántam - de ha hazúdott, azír NAGYON haragudtam! Hár mír kell hazudni?! MÍR kell eggyik embernek a másikat hazusággal tartani?! Ezt én SOHA nem bírtam megérteni. Pedig most ez lett a divat. Jó, igaz: legtöbb úgy lehet vele, hogy hát haszna van benne.

Csalog Zsolt kötetében egy bölcs cigányasszony mesél mozgalmas életéről, mulatságos - sokakat nyilván meg is botránkoztató - szókimondással.