Emma asszony [Ignotus, Veigelsberg Hugó] : A Hét szakácskönyve [Reprint kiadás]

Emma asszony 1893-ban született egy füstös pesti kávéházban vagy szerkesztőségi szobában, tizenhárom évet élt, de komoly életművet: egy kötetre való levelet és egy remek szakácskönyvet hagyott maga után. Tréfálunk? Csak félig.

Harmadik évében járt A Hét, az első modern magyar irodalmi lap. Bölcs szerkesztője, Kiss József egyfelől maga köré gyűjtötte a fiatal írók színe-javát, másfelől pedig a polgárság művelt asszonyaiban remélt hűséges előfizetőkre találni. Neki támadt-e vajon az az ötlete, az ügy érdekében, hogy valamelyik ifjú kolléga női “álruhában” írjon, vagy a huszonnégy esztendős Veigelsberg Hugó – örökre rajtaragadt álnevén: Ignotus – önként bújt asszonybőrbe? Nem tudni. Egy biztos: “Emma asszony levelei”-nek 1906-ig tartó sorozata hallatlanul népszerű lett, és szerzőjük igazi kilétére egy apróbetűs szerkesztői üzenetet leszámítva (amelyet “Emma” tüstént meg is cáfolt) akkoriban nem derült fény. E rovat mellékszála volt az a receptpályázat, amelynek gyöngyszemeiből 1902-ben összeállt A Hét szakácskönyve. Épp száz éve, 1908-ban másodszor is megjelent, a harmadik ez a mostani, hasonmás kiadás. A recepteket olvasók küldték – de böngésszük csak át a névsorukat! Sok városi és vidéki polgárasszony mellett Bársony István, Bródy Sándorné, Erdős Renée, Fadrusz Jánosné, Gelléri Mór, Glück Frigyes, Herman Ottóné, Tömörkény István, Vészi Margit, hogy csak a legismertebbeket emeljük ki – a magyar művelődéstörténet nagyjai vagy a feleségük.

Az alföldi, erdélyi, sváb, örmény, görög, zsidó, francia, angol, olasz, sőt kínai (!) ételek leírását Ignotus-Emma eszmefuttatásai kísérik. Az olvasásba merült szakács mellett szénné égő húsokért és süteményekért a kiadó nem vállal felelősséget…