A Varázshegy szerint Hans Castorp négy féléven át a danzigi műegyetem hallgatója volt. Thomas Mann regényéből nem tudhatunk meg többet e két év eseményeiről. Pawel Huelle új regényének ez jelenti a kiindulópontját; újrateremti a századelő Danzigját, és egy régi vágású narrátor segítségével követi nyomon az ifjú Castorp viselt dolgait.

Castorp mellett a mű másik főszereplője ugyanis Danzig. Huelle különös múltú szülővárosa mintha kettős tükörből tárulna az olvasó elé: a mai, lengyel nevű és lengyel nyelvű Gdañsk lakója felidézi az egykori német világot, amelybe finoman vegyülnek lengyel elemek, ugyanakkor a minden téren tapasztalatlan hős itt találkozik elõször a „kelettel”, most kerül első ízben számára teljesen ismeretlen környezetbe, és az olvasó vele együtt eshet egyik csodálkozásból a másikba.
A mű varázsát tovább fokozza az a fanyar humor, amellyel a szerző ezt a kicsit vad „keletet” bemutatja.