Tartalom: Élete/vita, levelei/epistolarum libri, versek/carmina, régi kelta versek/antiquus santonensis liber.
Caius Modestus Sollius Sidonius Apollinaris 433-ban született Lyonban. Mór származása biztosított a számára a kapcsolatot a gallo-római arisztokrácia tekintélyes köreivel. Felesége a később császárrá lett Eparchius Avitus leánya volt. Apósa császárrá választása után Sidonius hivatali pályára lépett. Előmenetelét nagymértékben meghatározták a kor politikai viszonyai. A legmagasabb tisztséget 468-ban érte el. Ekkor proefectus Urbi Romae és tiszteletbeli patrícius lett. 468 végén vagy 469 elején elhagyta az állami szolgálatot. 470-ben Clermont püspökévé szentelték. Az egyház szerepe a Nyugat-Római Birodalom válsága idején - különösen politikai tekintetben - jelentősen növekedett. A püspökök bekapcsolódtak a politikai életbe. Sidonius sógorával, Ecdiciusszal szervezte meg Clermont védelmét a betörő nyugati-gótokkal szemben. Miután Julius Nepos átengedte a várost Eurichnak (475), Sidonius rövid ideig Livia várában fogoly, majd egy darabig a gót udvarban élt. Élete végén visszatért Clermontba. 482 körül halt meg. Sidoniust azonban nem a politikai életben betöltött szerepe teszi jelentőssé. A pályát, amelyet végigjárt, minden hasonló tehetséges és előkelő származású gallo-római végigjárhatta. Sokkal fontosabb ennél irodalmi tevékenysége. Műveinek két gyűjteménye maradt ránk. Ezek részben költemények, részben levelek. Leveleinek kilenc könyvét 455 és 489 között írta. Eredetileg missílis levelek, melyeket később kiegészítve, stilisztikailag megcsiszolva tudatosan válogat össze és ad ki. A gyűjtemény kortörténeti szempontokból igen fontos dokumentumokat tartalmaz./http://acta.bibl.u-szeged.hu/6083/1/iuvenum_historica/ Sidonius Apollinaris levelezési kapcsolata? Horváth Ágnes. Levelei az V. századi Gallia életének, az újonnan megjelent népek, (például burgundok) és az őslakók egymás mellett élése során keletkező problémáknak, valamint a kor nemzetközi politikájának értékes forrásai. Leveleiben megjelenik Aquincum neve is Acingo alakban.
A könyvnek több korábbi jeles tulajdonosa is volt, ezek közül, talán a legismertebb Fáy András, amit az előzéklapon fekete tintával írt autográf névbeírása igazol. Későbbi tulajdonosai között találjuk Petrásovics Andrást (előzéklapon bélyegző), Ernszt Lajost (címlapon bélyegző), valamint Kertész Árpádot, aki az utolsó levélre nyomtatta bélyegzőjét. Utolsó néhány levele kissé ázott, foltos, a könyv egésze azonban szinte kifogástalan.
Korabeli, három bordára fűzött, varrott oromszegélyű pergamenkötésben.

további képek