Postatiszta, [1936 körül].

...

[bp18.hu: A pestszentlőrinci unitárius gyülekezet története 1920 után, a trianoni békeszerződést követően menekültek érkeztek Pestszentlőrincre, akiket a Népjóléti Minisztérium egy kőfallal körül vett lőszergyár helyén telepített le. Az unitárius és nem unitárius menekültek a Felvidékről, Délvidékről, Erdélyből érkeztek. A közös sors összekapcsolta őket és a lakók szorgalma, összefogása kedves kisvárost varázsolt az egykori gyártelepből, amely „állami telep” néven maradt fenn 1977-ig. 1928-ban új, fiatal erdélyi hitoktató, Pethő István került Budapestre. Mint lelkész összefogta a kis létszámú gyülekezetet. Egy kultúrházzá előléptetett barakk nedves termébe jártak a hívek istentiszteletre. De a vágy egyre nagyobb volt egy templom után, az építéshez azonban nem volt meg a fedezet: 19.000 pengő költségelőirányzatból alig 1.800 pengő állott rendelkezésükre. A belügyminisztérium átengedett egy 10´10 méteres barakképületet templomépítés céljára. A terveket Máthé Géza építészmérnök díjtalanul készítette el, a többi munkát pedig elvégezte a gyülekezet. Az egyik szomszédos gyár területén megvettek egy összedőlt műhely épületét, majd közös munkával kitermelték a téglát és hozzáfogtak az építkezéshez. 1935. október 3-án került sor az alapkőletételre, majd 1936. június 17-én felszentelték a teljesen kész templomot és a hozzáépített gyülekezeti termet. A harang később került a toronyba. Amikor ugyanis Pethő István két gyermeke tífuszt kapott a háborút követően, a lelkész fogadalmat tett, hogy a fiúk felgyógyulása után összegyűjti a haranghoz szükséges összeget. 1979-ben a régi kertes házakból álló telepet lebontották és helyette tízemeletes házakat építettek. Az itt élő családokat – köztük az unitáriusokat – is elköltöztették Budapest más kerületeibe. A gyülekezet létszáma hirtelen negyedére csökkent. Ma mintegy 130 család tartozik gyülekezetünkhöz, akiknek gyakran 1-2 órát kell utazniuk templomunkig.]

további képek

nagyítás