A vászonkötés foltos.

Első kiadás.

Egy válasszal indul: „Nem”, amelyrõl hamarosan kiderül, hogy ez a „tételszó”, amely köré szervezõdik a mû. Ezt a „Nem”-et egy középkorú férfi mondja egy magyarországi középhegység üdülõjében, ahová tulajdonképpen dolgozni vonul vissza, mivelhogy író és mûfordító. Ebben az üdülõben, ahol hozzá hasonló „entellektüelek” tartózkodnak, lakik dr. Obláth is, a filozófus, aki egy sétára invitálja a társaságra éppen nem igazán vágyakozó írót. Obláth doktor, a bölcselõ teszi fel neki ezen az erdei sétán azt a kérdést ó miközben saját családi állapotát is hosszasan ecseteli ó, hogy van-e gyereke. A „Nem” tehát erre a kérdésre hangzik el feleletül. Ebbõl a tagadószóból, és a háttérbõl, ahol ez a beszélgetés zajlik (bükkerdõ ó der Buchenwald) nõ ki a regény laza, asszociációs rendszere. Az Obláthnak felelõ „Nem” ugyanis pontosan az a „Nem”, amelyet az író a feleségének mond, amikor õ gyermeket szeretne. A Kaddis tehát egyfajta visszatekintés, a múltban történtek vallomásszerû felidézése, egyes szám elsõ személyben. Az Obláth doktorral folytatott beszélgetésre is voltaképpen visszaemlékezik az író, és ennek a beszélgetésnek az apropóján idézi fel aztán életének fontosabb eseményeit.
Ennek a létfilozófiának és egzisztenciális döntésnek a hatása (sodrása) alatt íródik tulajdonképpen mintegy utólagos, mélylélektani igazolásképpen a mû, a Kaddis a meg nem született gyermekért.