Alchin, Andrew : Bvda, Ofen, Pesto, Buda, Pest - The Earliest Views of Budapest / Budapest legkorábbi látképei

The Earliest Views of Budapest: 15th and 16th century Woodcuts, Copperplates and Paintings Depicting Buda, Pest and Óbuda.
Budapest legkorábbi látképei: A XV. és XVI. századi Budát, Pestet és Óbudát ábrázoló fametszetek, réznyomatok és festmények.

Languages: English and Hungarian.
Angol-magyar kétnyelvű kiadás. „Visszakerültél hát Budára, ahol születtél.” Ottlik Géza gondolatát felidézve vesszük kezünkbe Andrew Alchin angol matematikus tisztelgő kötetét. Valóban tisztelgő kötet szeretett városa iránt, ugyanis a szerző először ötvenöt éve, mint turista került a Duna-parti városba, évekig itt élt, az EL TE-n tanult, majd a rendszerváltás után az IBM munkatársaként és Budapest szerelmeseként min den évben legalább egyszer visszatért hozzánk. A cambridge-i Pembroke College egykori hallgatója a Balassi Intézet és a British Hungarian Fellowship szervezésében 2014-ben megtartott előadásának bővített változata jelent meg most könyv formájában. Alchin maga is neves gyűjtőként nyúlt megbecsült Budapest-témájához, térkép- és városkép-gyűjteménye méltán híres egész Euró pában. Rögtön felvetődik a kérdés, kikhez is szól ez a nemrégen megjelent kötet? Marslakóknak? Mondhatjuk dupla csavarral, hiszen utalhatunk Szerb Antal rövid, de a korban – sőt később is – kultikussá vált Pestet és Budát sajátos nézőpontból bemutató kötetére, de utalhatunk Szilárd Leó bon mot-jára, miszerint arra a kérdésre, hogy hol vannak a marslakók: „Már itt vannak közöttünk, csak magyarnak mondják magukat…” lett a válasz. E kettő – ma már popkulturális utalássá nemesedett vagy silányult, megítélés kérdése – perspektívát összegyúrva állíthatjuk: mindannyiunknak, a város szépségére és megrendítő történetére rácsodálkozó külföldieknek és az itt élő, megforduló magyaroknak is hasznos mulatság lesz a kétnyelvű könyv lapozgatása, olvasgatása. Mint minden történeti összegzés Pest-Buda ábrázolásáról, ez a könyv is Hartmann Schedel 1493 nyarán megjelent latin (majd karácsony előtt kijött német) nyelvű krónikájával kezdődik. Alchin is hangsúlyozza az ősnyomtatvány városábrázolásainak egyik fontos tulajdonságát, nevezetesen a képek megegyeznek egymással (Damaszkusz és Mantova a két éles példa), de a kötet végén található Valachia és Magyarország metszete is azonos. Számunkra öröm, hogy Buda kitüntetett helyre került ebből a szempontból, mert beletartozik abba a harminckét város körébe, melyeket egyedileg próbáltak ábrázolni. Fölmerül a kérdés, hogy ez mennyire sikerült? A szerző alaposan végigjárta Buda topográfiáját frissen készült fényképek segítségével. A részletekre odafigyel, vizsgálja a Schedel-metszet minden apró elemét, ütköztetve a régebbi (Salamon Ferenc) és az újabb (Végh András) kutatási eredményeket. Alchin felhívja az angol(ul) olvasók figyelmét arra, hogy míg ezt a Buda metszetet feltehetően az 1470-es években rajzolhatták, addig London legkorábbi látképe 1544-ből való. A szerző két kevésbé ismert török ábrázolás (1526, 1529) után Erhard Schön 1541-es nevezetes, a bécsi Albertinában őrzött színezett metszetének részletes elemzése következik. Itt is felhasználja a régebbi és újabb (a már említett Végh mellett Szalai Béla és Wellner István munkáját tükröző) kutatási eredményeket. A rendkívül igényes nemesmásolatoknál kiemeli a fontos részleteket és kisebb mellékletekben mintegy végig kalauzolja az olvasót a budai vár nyugati oldalán, bőségesen tárgyalva az akkor zajló történelmi-katonai eseményeket is. Ugyanez az aprólékos figyelem jellemezi a Virgil Solis és Enea Vico 1542-es metszetének bemutatását is. Talán itt megemlíthetünk egy érdekes adalékot, a Vico-rézmetszeten M. S. Sidero nevet kapta a Gellérthegy (talán megelőlegezve a későbbi híres Csillagdát). Bár a kötetbe bekerült török kéztől származó Buda-látképek többsége sematikus, az 1543-ban készült, Alchint leginkább Gustav Klimtre emlékeztető ábrázolás számos pontján segítette a későbbi kutatást: látjuk például a Margit-szigetet és a Dunán átívelő vasláncot. A következő metszetek a jól ismert Pest-Buda képeket hozzák, a gyönyörű reprodukciók lehetővé teszik, hogy olyan részleteket és érdekességeket is végig követhetünk, amelyek hol felbukkannak, majd eltűnnek, mint például az Ördög-árok és az Aula Marmorea. Sebastian Münster, Johannes Leonclavius, Dominicus Custos, Giovanni Maggi, Giacomo Franco, Ahasver Rotenberger, Martin Rota és Wilhelm Dilich reprezentálja ezt a sokszínűséget. Az egészet lezárja egy ismeretlen készítő – számomra a kép is ismeretlen volt eddig – 1600 körül készült, sajnos rongált állapotban lévő, egy császári követség fogadását ábrázoló vízfestménye, amit egy zenekar muzsikája tesz valószínűleg még ünnepélyesebbé. Alchin konklúziója magán viseli a város megértésének és megszeretésének folyamatát. Úgy fogalmaz, hogy bár Schedel Budája ma már nem létezik, de két vigasztaló szóval feloldhatjuk ezt a hiányt, miszerint a metszeteknek köszönhetően el tudjuk képzelni milyen nagyszerű is volt a település és dacára a történelem kegyetlenségének „egy kivételesen gyönyörű város maradt a mai napig.” A kötetet profi módon összeállított mellékletek zárják, világos rendszerben látjuk a metszőkre, a szerzőkre vonatkozó adatokat, a látképek irányát, típusát, méreteit, datálását, a külföldi olvasók számára nagyon hasznos kronológiát, a Schedel, illetve a Hans Sach-szöveg kétnyelvű (angol–magyar) fordításait és az alkotások közötti kapcsolatokat. Ezek némelyike meglehetősen szerteágazó, mint például a már említett Schön-metszet. Fontos kiegészítések továbbá a források és a könyvészeti megjegyzések felsorolása. Az engedélyekből kitűnik, hogy pénzt, időt és munkát nem kímélve a szerző mindenhonnan igyekezett beszerezni a legjobb minőségű elektronikus másolatokat: Trinity College, ÖNB, Topkapi, HAB, MNM, OSZK, s a lista szomorú aktualitása a szörnyű járvány következtében tavaly elhunyt nagyszerű térképtörténész és nem különben bibliofil Gróf László, kinek legendás oxfordi könyvtárából is került ki reprodukció. Végezetül ki kell hangsúlyoznunk a kötet gyönyörű, könyvbarát megjelenését, amely egyaránt dicséri a szerző ízlését és a szombathelyi kiadó (Yeloprint Kft.), valamint Kassai Ferenc könyvművészi teljesítményét. Neves angol méltatója kiváló bridzsszakértőként jellemezte a fent megidézett budai vár alatt lakó tweedzakós Ottlik Gézát, aki bizonyára örömmel lapozgatná ezt a kötetet és folytatna lendületes eszmecserét ékes angol nyelven Andrew Alchinnal. Miről, másról, mint Budáról. Farkas Gábor Farkas Magyar Könyvszemle 2021. No. 2. (pp. 229-230)