"Maguk nyomozók mindig az objektív igazságról beszélnek - mondta Gordon. - Nem értem, hol tanulták ezt. Objektív igazság nincs. Mindenkinek van egy igazsága. Magának, a többieknek, mindenkinek. És ennek semmi köze nincs az objektív igazsághoz. Én semmiféle igazságot sem tudok megírni. A legjobb esetben is csak azt tudom megírni, ami történt."

1939 szeptembere. A magyar-lengyel határt megnyitották a menekültek előtt, akik tízezrével tódulnak a német és a szovjet csapatok elől. Gordon Zsigmond, a Magyar Nemzet újságírója is ott van a határon, amikor feltűnik neki három vöröskeresztes teherautó. Beszélni akar az egyik sofőrjével, de az továbbhajt. Pár nap múlva Gordon nyomozni kezd, és hamarosan titkos kártyabarlangokra bukkan, amelyekben egyetlen éjszaka alatt vagyonokat lehet veszíteni és nyerni - nem feltétlenül a játékosoknak. Ezzel egy időben Nemes Sándor nyugállományú detektív-főfelügyelő olyan megbízást kap, amelyet nem utasíthat vissza, méghozzá olyan embertől, aki nem szokott hozzá a visszautasításhoz. Ki kell nyomoznia, hová tűnt a lengyel katonáknak szánt kábítószer-szállítmány. Nemesnek ismerős az a mocsok és szenny, amely útját kíséri a bűnös városban, ám most olyasvalamibe botlik, amire még ő sincs felkészülve. A két nyomozás egy ponton összeér, Gordon és Nemes találkoznak, és borzalmas titkokra derítenek fényt, titkokra, melyekért semmilyen bosszú nem drága és semmilyen áldozat nem kevés.

"Az emberek közben hullanak Pesten, a nyilasok meg a tavaszi választásokra készülnek, frusztrált buta kamaszok kezébe fegyvert adnak, a pokol tornácán vagyunk." - Puskár Krisztián, Könyvesblog