Fet, Afanaszij : Bukó napként - Válogatott versek

Válogatta Pór Judit.
Illusztrálta Bartha László.

Afanaszij Fet (Novoszelki, 1820. - Moszkva, 1892.) apja orosz nemes (Selsin). Nevétől és nemesi címétől Fetet 14 éves korában megfosztják, hosszú évekig küzd visszaszerzésükért.
1840–44 között filozófiahallgató Moszkvában, 1842-ben jelenik meg első verseskötete, a Liricseszkij panteon, s bár a kötet, ha nem is jelentős, mégis sikeres, Fet mégis a katonai pályát választja, hogy visszaszerezze nemesi címét. Erre azonban közel harminc évig várnia kell. (Csak 1873-ban, II. Sándor cártól kapja meg.) 1856-tól visszavonul birtokára, a költészetnek és Schopenhauer, Byron, Heine, Goethe művei fordításának, emlékiratai írásának szenteli magát a gazdálkodás és házasélete mellett. Tolsztoj és Turgenyev barátja. A második kötete után az őt ért támadások hatására mintegy húsz évig egyáltalán nem publikál.
Fontos számára a formai tökély (lsd. Puskin), parnasszista lírája sajátossága a panteisztikus természetfelfogás és természetkultusz (lsd. Tyutcsev), a harmónivágy, a metafizikusság, a jambikus formák gyakori alkalmazása. A nyekraszovi iskola, a népi realizmus ellentételezéseként a tények világa helyett az ábránd, álmok világa az övé. Sajátos természetélménye a létezés tragikumának mély átérzése. Fontos jellemzője a muzikalitás. Kozmikus látomásaival és metafizikai irányultságával nagyban hatott az orosz szimbolizmusra, kivált Blokra és Belijre.
Költeményei több zeneszerzőt megihlettek (Csajkovszkij, Rimszkij-Korszakov, Rahmanyinov).