Korabeli, félvászon átkötésben. --- A két kötet egybekötve. 2. kiad. A dzsentri származású Tormay antiszemitizmusát a háború utáni válság tapasztalatából fakadó félelem motiválta. A krízist természetesen saját osztályára, az elszegényedő, ráadásul a trianoni békével további súlyos vagyoni veszteséget szenvedő nemességre tartotta veszélyesnek, amit régi feudális tradíciót követve a magyar nemzettel azonosított. (A fogalomba beleértette a nekik alárendelt parasztságot és a hivatalnokká vált réteget is.) Úgy érezte, a nemzet vétlen áldozattá vált, tehát védelmezésére bármilyen eszköz megengedett. A könyv lapjain beszámolt a "polgári" oldal szervezkedéséről, melyben ő is aktívan részt vett, hogy a jobboldali és szélsőjobboldali politikusokat egy táborba gyűjtse. Abban reménykedett, hogy felkelés tör ki a "nemzet leigázására törő zsidók" és a fő cinkosuknak tekintett "hazaáruló" Károlyi Mihály "korrupt" és "tolvaj" szocialista, illetve liberális kormánya ellen, s az ellenforradalom visszaállítja a tekintélyen alapuló rendet. Aminek változatlan megtartását kívánta, arra a "magyar" címkét aggatta, ami nem tetszett, azt "zsidónak" minősítette. Tormay Cécile büszkén vallotta, hogy már akkor fasiszta volt, amikor Mussolini még fel sem tűnt a láthatáron. Igazat mondott. Gondolkodásának jellemzői - a mindent eluraló válság érzete, aminek leküzdésére az áldozatnak tekintett csoport védelme érdekében a törvények áthágása is megengedett; az erőt és tekintélyt sugárzó állam utáni vágy; az erőszakos módszerek elfogadása és a felelősnek tartott "idegenek" kirekesztése - a fasizmus kutatásában új eredményeket felmutató történész, Robert O. Paxton szerint (lásd: The Anatomy of Fascism, Penguin Books, 2005) együttesen a fasiszta ideológia alapelemei.