Vintage, ezüst-zselatin, cca. 1935., 9 x 12 cm., hátoldalán a művész bélyegzőjével.

A Szabadság tér a Horthy-korszakban a revízionista álmok egyik legfontosabb szimbolikus központjává vált, amihez az emlékművek által korábban érintetlen területet Nagy-Magyarországra emlékeztető szobrokkal és emlékhelyekkel tervezték újra.
Az 1921-ben felállított úgynevezett "irredenta szobrok" a négy égtájat jelképezték az elcsatolt területekre emlékeztetve. A tér központjában egy hatalmas, Nagy-Magyarországot ábrázoló virágágy kapott helyet.

Dulovits Jenőt (1903-1972) a magyar fotótörténet és fototechnika-történet egyik legismertebb és legjelentősebb alakjának nevezhetjük. Évtizedekkel halála után is a japán, német, angol és amerikai gyűjtők, szakírók érdeklődésének középpontjában állnak életművének egyes részletei. Dulovits Jenő a korabeli fotótechnikát tíz évvel előzte meg.

Dulovits az 1930-as évek elejére kialakította sajátos fotóstílusát, mely az ellenfény, a lágyítás és a fény-árnyék kiegyenlítésén alapult. Egyik megalapozója volt a magyaros stílusnak. Az ellenfényes kompozíciók, a kontrasztterjedelem maximális kihasználása, a problémátlan témaválasztás, a hibátlan szerkesztés jellemezték képeit. Az ellenfény használatának talán legnagyobb mestere volt, aki nemcsak meghirdette a fény elleni fényképezést, de új előhívási módszert is kidolgozott. Elsősorban a zsánerfotókban, városképekben, csendéletekben alkotott jelentőset. Hatása a magyar fotográfiára mind a mai napig kimutatható.