Györgyfi György rajzaival.
Újszerű állapotban!

"Déli harangszó után történt.
1552-ben.
Sarkantyús Mihály főhadnagy a királyi seregben, akit negyven lovas vitézzel küldtek Eger védelmére, megsodorintotta szénfekete bajuszát, kihúzta magát és nagy elszántsággal a hangjában (macska fél, de nem én) a város falkerítése mellett üldögélő Dobó István várkapitány elé állt és így szólt:
- Kapitány uram!... Nagyon szemtelenkedik már a török. Gúnyolódik, sérteget bennünket s ami a legkellemetlenebb, gyáváknak nevezi az egri hősöket. Igen viszket a marka egynehányunknak... Kapitány uram!... Ha lehet, engedje meg, hogy rajtuk üssünk!
Dobó nem volt híve az efféle virtuskodásoknak. Óvatos volt és ha lehetett, kímélte az embereit. De ahogy elnézte a csillogó szemű, harcivágytól kipirult arcú főhadnagyát, meg a köréje sereglett vitézeket, engedett merev álláspontjából; beleegyezett Sarkantyús vakmerő vállalkozásába.
- Nem bánom hát fiam, menjetek. De vigyázzatok, hogy ott ne hagyjátok a fogatokat."

további képek