`.Mondhatom, miképp itt is találtatik lángész, kinek a szabadságról - melyet tudniillik magának vesz - saját eszméi vannak; a mi szomszédunk például, míg át nem üzentem, avval mulatta magát, hogy reggelenkint verebeket lőtt kertjében s a sörét csak úgy pörgött le - szerencsére Belgiumban készült - üvegén ablakinknak, mint a falra hányt borsó. .míg az utcák népesednek, addig minden oldalról érkeznek a házalók, vagy inkább utcálók, megfejthetetlen kiabálásokkal értesítvén a világot, hogy ők is megjelentek.` Az `utcákon nyargalódzó gyermekek` `.pigéznek és pitykéznek, (gomboznak) mint Magyarország közepén; de a leggyakoribb játék abroncskergetés s kötelen átugrálás. Ezen utóbbi műtét úgy hajtatik végre, hogy két gyermek szemközt áll, egy kötelet kereken forgat úgy, hogy a közepén ugráncsoló - néha korán sem kis - gyermekeknek lábai alatt menjen el, míg azok a légben vannak. De most két gyerek robog elő, kikre nem árt figyelmezni, ezek egy egészen vasrudakból szerkesztett szekéren haladnak, melyen két ülés van: egyik elől, a másik hátul; az ülések alatt pedig oly deszkácska, mint amelyek segedelmével a fonókereket szokták hajtani. Nem lehet elgondolni, minő könnyen és gyorsan futják a gyermekek ezen új találmányon az utcákat keresztül anélkül, hogy a lábuk a földet érné.` (Jósika Miklós)