Az orosz fémikonokra mintegy két évtizeddel ezelőtt figyelt fel a kutatás és a muzeológia. Puskin, Csehov és Dosztojevszkij műveiben gyakran emlegetik ezeket a fémikonokat, de pontos liturgikus jelentésüket, magánájtatosságban elfoglalt helyüket, s hogy pontosan milyenek is ezek a kis műremekek, sokan nem tudják.

Az orosz fémikonok művészete elsősorban az óhitűek (raszkolnyikok, szakadárok) kultúrájához kötődik. Ezek a bronzból, sárgarézből öntött és gyakran színes zománccal díszített ikonok igen magas művészi értékkel rendelkeznek. A fémikonokat az óhitűek gyakran magukkal hordták, megörökölvén szüleik, nagyszüleik ikonját, így nem csak az ábrázolt szentre, hanem őseikre is emlékeztek. Az igazi hívőt ezek a fémikonok egész életében elkísérték. Utazáskor, zarándokutakon gyakran házi oltárként felállították, imádkoztak előtte.