A ​szerző széles körű kutatómunkára támaszkodva mutatja be az Osztrák-Magyar Monarchia fél évszázados történelmének egyik kiemelkedően fontos eseményét, Bosznia és Hercegovina katonai okkupációját. Elemzi az oszmán birodalomhoz tartozó tartományok megszerzésére irányuló külpolitikai törekvéseket, a Monarchia és Oroszország közötti balkáni érdekellentétek alakulását, s egy oroszellenes osztrák-magyar-angol külpolitikai és katonai együttműködés lehetőségeit és buktatóit. Bemutatja a tartományok támadok számára kedvezőtlen katonai-földrajzi viszonyait, a területen élő, szociális és vallási ellentétekkel megosztott, s kialakult nemzeti tudattal még nem rendelkező lakosságot, amelynek elsősorban a mohamedán része vállalta az idegen hódítók elleni fegyveres harcot. Részletesen ismerteti a többszöri mozgósítás után 270 000 főre felduzzasztott, osztrák-magyar-cseh-román-horvát-lengyel-szlovák legénységből álló hadsereg három hónapos hadjáratát, s a harci cselekményekkel párhuzamosan végrehajtott pacifikációt, azaz a lakosság elleni fizikai erőszakot, a tömeges lefegyverzést, a házkutatásokat, a lakosság szervezett kifosztását, a büntető expedíciókat és a különítményes terrort.