Aiszkhülosz: Oreszteia
I. Agamemnón
II. Síri áldozat
III. A jólelkűek
Seneca: Oedipus
Takeda Izumo, Mijosi Sóraku, Namiki Szenrjú: Csúsingura
Utószó

A költő-műfordító Jánosy István, a klasszikum kiváló ismerője - az 1973. évi József Attila-díj több oldalú tevékenységének elismerése volt -, a klasszikus korokat és irodalmakat nem a tankönyvek szűkösségével értelmezi. A Körszínház az ő fordításában adta elő nagy sikerrel a japán klasszikus kabuki-játékot, a Csúsinguá-t. Most itt olvasható e könyvben. De vajon nem túlságosan bizarr ötlet-e egymás mellé helyezni ezt a japán darabot és Aiszkhülosz trilógiáját, az Oreszteiá-t? Hisszük, hogy nem. A könyv címében jelzett gondolat hatja át mindkettőt. "Bosszúdrámák." S az író emberségre hívó szava oldja föl minkettőben a súlyos tragikumot - bár természetesen más és más módon mindegyikben. E két remekmű mellett olvashatunk még e lapokon egy színpadot alig látott művet is - műfaja, mondandója a másik kettővel rokonítja -, Seneca Oedipus-át. Ez - egész utóélete bizonyítja - tipikus könyvdráma, ámde nem azért, mert "rossz" dráma. Jánossy veretes fordítása, nyelvi leleményei, egészében véve pontos, hiteles tolmácsolása bizonyára megkedvelteti az olvasóval ezt a félig-meddig elfeledett szép tragédiát is, a színpadon is élő, világszerte ismert-játszott-olvasott másik kettő társaságában.