Bolyai János (1802-1860) életében egyetlen műve, az Appendix (1832) látott nyomtatásban napvilágot. E munkájával lett a matematika világában világhírű. Sok ezer oldalnyi kéziratot hagyott maga után, már nekrológjaiban említették kéziratos hagyatékának közreadási feladatát. A kötet szerkesztője, Nagy Ferenc számol be az előszóban minderről és fájdalmasan arról is, hogy 110 esztendő múltán, 1979-ben a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának munkatársa, a Bolyai-kutató, Sarlóska Ernő még mindig mint halaszthatatlan feladatról szólt. 2002-ben lesz Bolyai János halálának 200. évfordulója, s csak ezzel a kötettel kezdődik meg az életmű kiadása. E munkával egyszerre emlékeznek meg az apa, a 225 éve született Bolyai Farkasról (1775-1856) és fiáról, Bolyai Jánosról. ; A munka három részből áll; az első Bolyai János életrajza négy szerző korábbi írásai tükrében: Schmidt Ferenc 1897-ből származó munkája, 1903-ból való a Bolyai János emlékünnep néhány részlete, 1910-ben keletkezett Szabó Péter Bolyai ifjúságát bemutató írása, végül Paul Stäckel 1914-ből származó, a két Bolyai geometriai vizsgálataival foglalkozó tanulmánya ad képet a két tudósról fakszimile formában. ; A kötet második része ugyancsak reprint, a ma már nehezen hozzáférhető műveket teszi közzé: Bolyai Farkas székfoglaló beszédét 1804-ből, 1806-ból származó akadémiai tervezetét, majd 1830-ban megjelent első matematika könyvét, Az arithmetica elejét. A harmadik rész, a Bolyai kutatás fontos segédlete Kiss Csongor által összeállított bibliográfia, mely a két Bolyai munkásságát, a teljes Bolyai irodalmat átfogni szándékozó gyűjtés, mely e kötetben 1920-ig kíséri figyelemmel a publikációkat. Az időrendben feldolgozott anyag 1817-től indul, Bolyai Farkas Nagyszebenben kiadott Öt szomorú játékával. A kötetet az Appendix néhány fakszimile oldala zárja egy rövidke, ám a Bolyai kutatás számára igen fontos közlemény kíséretében.