Sorozat: Athenaeum-könyvek.
Fordította Bonyhai Gábor.

Ma már nemigen szólhat hozzá irodalmi kérdésekhez, aki valamennyire nem járatos a hermeneutika koncepcióiban, eszközrendszerében. A gond viszont az, hogy a divatos hermeneutikai nagyok (Heidegger, Gadamer, Ricoeur, Bollack stb.) elsősorban vagy kizárólag filozófusok, az irodalmár nehezen követheti gondolatmeneteiket. Peter Szondi nemzetközi vonatkozásban is kiemelkedő jelentőségű kis könyve mintegy lefordítja a nagy bölcselők (Schleiermacher, Dilthey, Betti stb.) elméleteit az irodalmár nyelvére, a kezdőnek is érthetően magyarázva el, miről is van szó (körülbelül úgy, ahogy annak idején Hegel Esztétikáját is "lefordította" az irodalomelmélet terminusaira). ; Szondi elmond mindent, amit a hermeneutikáról tudni szükséges, onnan kezdve, amikor az még "csak" a teológusok és jogászok értelmező gyakorlata volt, egészen odáig, amíg a megértés kategóriája ontológiai státuszra tett szer, és a filozófia egyik alapkérdésévé vált. A szerző igen pontosan ír le, nagyon gondosan fogalmaz és disztingvál: nem egyszerűsít, nem vulgarizál, de érthetővé teszi a hermeneutika mibenlétét, majd pedig gyakorlati példák sokaságával szemlélteti, mit jelent az irodalom vonatkozásában a hermeneutikai megközelítés, miként lehet hermeneutikai módon művet elemezni és miként szükséges felfogni a hagyományban élő művet, mit jelent a recepció a szó mai (a régihez képest tetemesen kibővített) értelmében, hogyan kell felfogni a "horizontok" váltását és egybeolvadását, az előfeltevéseket és előítéleteket, a nyelv szerepét és jelentőségét a hermeneutikai "univerzumban" stb.