A bolgárból franciává lett viláhírű irodalmár és filozófus e könyve méretét meghazudtoló jelentőségű: a modern irodalomelmélet egyik legérdekesebb és egyben legellentmondásosabb műfaját, a fantasztikus irodalmat úgy dolgozza fel, hogy minden felhasznált elemzési út (műfaj-meghatározás, tematikus vizsgálódás stb.) általános elméletét is felvázolja, mielőtt saját gondosan megfogalmazott, ám az elvont tudományoskodást mellőző gondolatmenetét kibontaná.
Az illusztrációként idézett szerzők egy része (Balzac, E. T. A. Hoffmann, Maupassant, Gogol, Poe) régi ismerősünk, ám a kevésbé ismert szövegeket is maradéktalanul élvezhetjük Todorov gondosan válogatott példáinak köszönhetően. A kismonográfia - a feldolgozás szintjének köszönhetően - nem pusztán a fantasztikus irodalomba, hanem az olvasó szemszögét is vizsgálat tárgyává téve, a szépirodalom fantasztikumába is bevezet.

A kötet kiadása - melyet Todorov munkásságának avatott szakértője, Maár Judit utószava gazdagítja - régi adósságot törleszt, megnyitja az utat egy hagyhatású ám magyar nyelven eddig alig hozzáférhető gondolkodó munkásságának mélyebb megismerése előtt.