Sorozat: Helikon Stúdió VII.

Eckhart (1260 k.-1328. k.) német dominikánus szerzetes volt, a párizsi egyetem magisztere (ezért: "mester", rendjében magas tisztséget képviselt. Élete és műve egyetlen alázatteljes szolgálat. A szüntelen váltakozás teológiai földadatok, egyetemi oktatás és lelkipásztorkodás között életművének kétnyelvűségében tükröződik. Az Avicennán, Averroesen, Maimonidészen, tomizmuson és neopolatonizmuson iskolázott teológus latinul írta vallástani-dogmatikai műveit, melyek csak töredékben vagy hiányosan maradtak ránk. Mintegy kétszáz kézirat őrizte meg középfelnémet nyelven, alemann dialektusban keletkezett elmélkedéseit és szentbeszédeit. Válogatásunk e német művekből közöl néhányat, önálló kötetként magyarul először. Bennük állandó szereplők a paradoxonok, szenvedélyes és árnyalt kifejtésük egyszerre árulkodik skolasztikai tudásról és magasrendű gondolkodásról. A kiválasztott beszédek megismertetik az élő szó írott történetének egyik klasszikusát, s reprezentálják a nagy hatású mester gondolati rendszerét.