Tatár Sándor : Bejáró művész

Tatár költészete sokkal több, mint egy bohóc-szerep ügyes kötethaknija, pláne önparódiája, vagy költői technikák és intertextusok (elsősorban József Attila egzisztencializmusának halk és makacs jelenléte érzékelhető a versek mögött) travesztiája. Ez a költészet a korábbi, megrázóan szép kötettel, a Requiemmel együtt széles skálán jelzi Tatár filozófiai érzékenységét, verselési tudását és különös képalkotói technikáját. Ebben az ironikus-filozofikus költészetben, ahogy az egyik versben, Orpheusz követné Eurüdikét. Ez a fordított perspektíva találóan mutatja Tatár alkatát: "Egyikünk sem tudja, mi lesz. / Idő és erő most szembenállnak; / bár megtippelhetném, ki veszt, / s holnap ott kint milyennek látlak." Mintha több irányba is elindulhatna Tatár költészete, műfajban és hangulatban is, de ő továbbra is valami saját körben kíván mozogni. Ahonnét centrum és periféria nem eldönthető, hanem viszonyítás kérdése. Ahonnan van hová bejárnia.