Juhász László Kaposváron született, Szencen nevelkedett, és Győrben, a bencés gimnáziumban érettségizett, 1952-ben. Egyetemi tanulmányait Pécsen kezdte meg és Budapesten fejezte be. 1956 nyarán megszerzett jogi diplomájával csupán három hónapot töltött le ügyvédjelölti gyakorlatából, amikor a forradalom eltiprása után, 23 éves korában nyugatra menekült. Két évig a grázi egyetemen tanult, majd elvégezte a bécsi Kereskedelmi Akadémia idegenforgalmi szakát. Harminchárom éven át a Szabad Európa Rádió munkatársa volt, előbb mint bécsi tudósító, majd 1974-től mint a müncheni központ szerkesztője. Fontosabb állandó műsorai voltak: a történelmi sorozat (Barangolás a magyar múltban), a hagyományőrző adás (Tisztaforrás), a kisebbségi műsor (Lármafa) és a Protestáns Világ. Érdeklődésének középpontjában a külföldi magyar emlékek állnak. 1972-ben jelent meg első könyve: "Bécs magyar emlékei". Az egykori császárváros magyar vonatkozásainak feldolgozása után megírta a Várvidék (Burgenland) első magyar nyelvű történelmi útikalauzát (1976), amely később, akárcsak a bécsi kalauz második kiadásban is megjelent. További művei: "Magyarok az Újvilágban" (1979), a "Héttoronytól Kufsteinig" (1982) és "Mátyás király Bécsben" (1985).