Eberhart, Mignon : Baleset a ködben

Sorozat: 1 Pengős regények
Fordította Földes Jolán
Charlotte Weinberg ült és hallgatódzott. De nem volt mit hallani. Néma volt az óriási ház. Ha bármi nesz lett volna, különösen valami lopakodó, szokatlan nesz, Charlotte rögtön meghallotta volna. A szoba, melyben ült, úgyszólván középpontja volt a háznak, amelynek minden egyéb része ebből a szobából ágazott ki, mint lombjai a fának és a törzs nyilván a széles, szőnyeggel borított diófalépcső volt, ami innen indult ki és a keskeny öltözőszoba fölött megfordult, ahonnan aztán folytatta sötét útját fölfelé, a két emeletre.
Charlotte keskeny háta mereven és egyenesen emelkedett ki az egyik fekete nádszékből, amely az ablakot díszítő zöld növények hátterében csöppet sem hatott vidámnak - sőt, enyhén gyászos jellege volt.
- Februári köd - gondolta Charlotte ingerülten - ami könyörtelenül száll föl a tóról és betakar minden életet Mindjárt keresztül fog szivárogni a zárt ajtókon és ablakokon, hangtalanul bekúszik a házba és gyötörni fogja az ő sovány, érzékeny torkát, ő köhögni fog, Mina pedig, odafönt az emeleten, ideges lesz.
A szoba túlsó oldalán kis íróasztal állt, fölötte tükör. Az íróasztalon, közvetlenül a kis lámpa fénykörében, naptár, amit Charlotte szeme újra meg újra megkeresett, pedig tudta, hogy kedd van, február huszonkettedike.
Huszonhatodikáig még négy nap!..
Az utiolsó levél (Reklám) szakadt