Néhány év óta Németországban folytonosan erősödik és egységesebbé válik a roham Jézus Krisztus ellen. Néhány elszánt ember tüzel ellene azon az alapon, hogy Jézus Krisztus nem volt német, tehát a faji tudatara ébredt németségnek semmi köze nem lehet hozzá.
Azonban mint már ilyenkor rendesen lenni szokott, nem mindenki foglalja el a legszélsőbb álláspontot. Vannak közvetítők és mentegetők is, akik Jézus Krisztusnak a német népek hitében, gondolkodásában és világképében Ulfilasz óta, több mint ezerhatszáz éven át megtartott helyet nem vitatják el teljesen és nem követelik más számára, azonban csak azon az áron hagyják meg Jézus Krisztus birtokában, hogy a történeti valóság ellenére újra saját felfogásuknak megfelelő alakot, prófétát és hőst gyúrnak belőle.

Ez által az egyre szélesebb mederben kibontakozó mozgalom sokrétűvé lesz, áramlatai egymásba fonódókká, kavargókká és örvénylőkké válnak. A roham élén ugyan csak egy tucat élharcos lövöldöz és megy előre s a mögöttük haladó tömeg ma még nem valami nagy. A harmadik német birodalom közel hatvanhárom millióra rúgó lakosságának a roppant tömege mellett ugyanis a Krisztus-ellenes könyvek és röpiratok vásárlóinak félszázezerre, a kereszténységgel szembehelyezkedő lapok és folyóiratok előfizetőinek pedig a kétszer vagy háromszor anynyira menő száma aránylag elenyésző csekély.
Mivel azonban előfordult már, hogy a világtörténelemnek s az emberiség szellemi fejlődésének nem egy lavinája keletkezett sokkal kisebb véletlenekből és lökésekből, ez a mozgalom akkor sem volna félvállról vehető, hogyha mai eredményeinek csak a tized- vagy csak a századrészét érte volna el, mert ha ahhoz, hogy a világ gondolkozását s vele egész arculatát megváltoztassa, elég egy talpraesetten gondolkozó vagy cselekvő ember is, akkor ezer új hitű német is éppen elég lehet arra, hogy másfelé terelje az egész népet.

Korabeli egészvászon kötésben, gerincén aranyozott bőr-vignettával.

további képek