Vadász Endre (1901 - 1944) : B.U.É.K. Vadász Endréék 1940.

Szignált rézkarc méret: 12 x 14 cm.

Vadász Endre (1901 - 1944) művészeti tanulmányait Szegeden kezdte Heller Ödönnél. Később Fényes Adolfnál, valamint a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár osztályában képezte magát. Mesterei voltak még Zádor István és Olgyai Viktor. 1929-ben elnyerte a Nemes Marcell utazási ösztöndíjat, s így jutott el Párizsba, ahol megismerkedett a későbbi műveire nagy hatást gyakorló japán fametszetekkel. 1933-ban és 1935-ben dolgozott a nagybányai művésztelepen. 1929-ben és 1931-ben az Ernst Múzeum, 1937-ben pedig a Tamás Galéria rendezett gyűjteményes kiállítást műveiből. Számos nagy sikerű csoportkiállításon szerepelt itthon és külföldön egyaránt. Elsősorban rézkarcairól, fa- és linóleummetszeteiről híres, de tempera- és olajfestményeket is készített. Megjelentek önálló grafikai albumai és megrendelésre ex libriseket is készített.

A második világháború közeledtével műveiben is érezhetővé vált szorongásélménye, halálfélelme. Fenti rézkarca is már ebből az alkotói korszakából származik: kopár, üres táj a végtelenbe futó szögesdrót kerítéssel, melynek egyik karóján magányos madár ül, a horizont alá bukó üres napkorongot követő megrogyó napraforgó pár, az előtérben a mező egyetlen szál virágát levágó sarló, az égen a képmezőből kihúzó költöző madarak.

1944. június 3-án, amikor megtudta, hogy feleségének másnap a budapesti gettóba kell vonulnia, Vadász Endre a gödöllői munkaszolgálatos táborban öngyilkos lett, mint ahogy felesége is.