Fordította, válogatta és az utószót írta: Eörsi István.

Sorozat: Napjaink költészete.

˝Corso olyan dudás, aki a szó legföldhözragadtabb értelmében járta meg a poklot, sőt, mondhatni onnan jött egyenesen. Szülei olasz bevándorlók, apja tizenhét, anyja tizenhat éves, amikor Corso New Yorkban világra jön. Egy év múlva anyja visszavándorol Olaszországba. Corso állomásai: négy pár nevelőszülő; az apai otthon, mostohaanyával; szökés, lopás, menhely, börtön; újra a menhely, szökés, ideggyógyintézet; újra otthon - és ekkor mindössze tizenhárom éves. Az irodalomba a börtönből érkezett, ahova tizenhét éves korában került be újra, három évre. Kiszabadulván, egy éjszaka megismerkedett Allen Ginsberggel, az új költői mozgalom vezetőjével, aki beavatta a modern költészet világába. Némi dél-amerikai és afrikai csavargás után bekerült a Harvard egyetemre, ahol belemerült az írásba és a ˝Hegelről és Kierkegaardról vitázó vad, fiatal, ragyogó emberek˝ társaságába, és csakhamar ő lett a beatköltők benjáminja. Társai rajongva emlegetik, és ebben a tehetség mellett része van Corso ˝angyali˝ lényének is, amely sértetlenül merült fel az infernális gyerekkorból, és költészetté párolja le az átélt borzalmakat.˝