Sorozat: A lelki élet mesterei I.

Romano ​Guardini a XX. század első felében működő, az Egyház megújulását munkáló, európai szellemi „élgárda” kiemelkedő alakja. Professzori, lelkipásztori és írói munkásságával a II. Vatikáni Zsinat reformkorszakának egyik nagyhatású előkészítője.
1885-ben született Veronában olasz család gyermekeként, de szülei hamarosan Németországba költöztek. Német iskolákban tanult, a német lett második anyanyelve és hazája. Ifjúkori természettudományos tájékozódás után a papi hivatást választotta. Első papi éveiben az ifjúság jóhírű nevelőjének bizonyult. Korán csatlakozott a Szent X. Piusz „Instaurare omnia in Christo” jelszava nyomán kibontakozó liturgikus és teológiai egyházi mozgalmakhoz. Nemsokára a berlini egyetem világnézeti tanszékén előadásaival és nagysikerű könyveivel az egész ország, sőt az európai egyház tanító mesterévé lett. A Hitler-uralom alatt – sok társával együtt – elhallgattatták, de a második világháború után Münchenben alapítottak számára katedrát. 1968. október 1-én halt meg 83 éves korában. Utolsó szavai voltak: „Magadnak teremtettél, ó, Uram, s nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik Benned” (Szent Ágoston). Születésének századik évfordulóján az egész egyház ünnepelte nagy fiát, s könyveinek újra kiadását tekintve, napjainkban Guardini-reneszánszról beszélhetünk.
A most magyarul is megjelenő műve, „Az Úr” (Der Herr) Guardini talán legismertebb könyve. Ebben – a Szentírás alapján – nem Jézus életrajzot akar adni, hanem az emberré lett Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a személyiségét akarja megismertetni velünk. A szerző sajátos problémája az volt a könyv megírásakor, hogyan szerezhet konkrét képet a mai ember Jézus Krisztusról, olyan képet, amely a szívet-lelket betöltő hit kegyelmének a befogadásra ösztönzi. Hosszú éveken át írta ezt a könyvet az elmélkedés és igehirdetés iskolájában. Nem egyszerűen szentírásmagyarázó szövegeket tartunk a kezünkben, amikor Guardini művét olvassuk, hanem a Lélek tüzében izzó gondolatok áradását érezzük lelkünkben. Valóban a könyv stílusa is egészen sajátos: bőven áradó, szép hullámokkal gazdag tenger-áramlás ez a mű, mely inkább szereti a pontosvesszőt, mint a pontot a mondatok végén, ezzel is jelezve, hogy folyamatos, szuggesztív erőt képvisel. (A magyarban a jobb érthetőség kedvéért számos hosszú mondatot apróbb mondatokra osztottunk.) Bizonyára a magyar katolikus olvasóközönségnek is örömére szolgál, hogy végre magyarul is kézbe veheti Guardini híres munkáját, mégpedig egy új sorozat első köteteként.