Castiglioni, Baldassare : Az udvari ember

Az antik civilitas, a kora középkorban fénykorát élő lovagság és a reneszánsz korban kiteljesedő udvar intézménye érlelték azt a civilizációs folyamatot, amely Az udvari ember négy könyvében teljesedik ki, és vált a modern ember ideáljának megteremtését célzó kézikönyvvé.

A dialógus formában megírt könyv az urbinói udvarban, a 16. század elején, művelt urak és hölgyek között zajló beszélgetéseket eleveníti fel. Az első könyv alapvetően azt az "egyetemes szabályt" keresi és találja meg, amelynek révén az udvari ember mindig képes a körülményekhez alkalmazkodni, sőt kellemesnek mutatkozni és sikert elérni. Ez a szabály a (legalábbis látszatra) fesztelen könnyedség, a sprezzatura követelménye, ebből ered a kellem, a grazia, melyekhez pozitív kategóriaként még a józan ítélőképesség, a bon giudicio társul. Ezek segítségével kerülhető el a modorosság, az affettazione. Sok erényt követelnek még a beszélők, de ezek a legfontosabbak.