Szabó ​Magda Debrecenben született, itt végezte középiskolai és egyetemi tanulmányait. 1940-ben doktorált latin és magyar szakon. 1940-től 1944-ig tanár volt, később rövid ideig kultuszminisztériumi tisztviselő, 1950 után ismét tanár, 1959 óta az irodalmi alkotásnak él. Írói tevékenységét a Magyarok és az Újhold hasábjain megjelent versekkel kezdte; három verseskötetet adott ki ( Bárány, 1947; Vissza az emberig, 1949; Neszek, 1958), majd 1975-ben Szilfán halat címmel jelentek meg összegyűjtött versei. Csaknem tízéves kényszerű hallgatás után jelentkezett Freskó című regényével (1958), amelyet nyomban nagy elismerés fogadott: a kritika lelkesedése találkozott a közönségsikerrel. Akárcsak a Freskó-t, későbbi regényeit is elmélyült és eredeti lélekrajz, a morális kérdések iránti érzékenység, gazdag mesélőkedv, gondos nyelvművészet jellemzi (A legfontosabbak: Az őz, 1959; Disznótor, 1960; Pilátus, 1963; A Danaida, 1964; Mózes egy, huszonkettő, 1967; Katalin utca, 1969; Abigél, 1970; Ókút, 1970; A szemlélők, 1973; Régimódi történet, 1977). Sokoldalú író: elbeszéléseit Alvók futása (1967), színműveit és rádiójátékait Eleven képét a világnak (1966), Az órák és a farkasok (1967), Erőnk szerint (1980), útijegyzeteit Hullámok kergetése (1965), Zeusz küszöbén (1968), tanulmányait Kívül a körön (1980) címmel gyűjtötte kötetbe. Írt ifjúsági regényt ( Sziget-kék, 1959; Álarcosbál, 1961; Születésnap, 1962), verses mesét ( Bárány Boldizsár, 1956), filmet ( Vörös tinta, 1959). József Attila- és Kossuth-díjjal tüntették ki.