kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Bergman, Ingmar : Az ötödik felvonás
- leírás
- további adatok
„Az ötödik felvonás az elmaradhatatlan útitársaimról szól: a színházról, a színészekről és a filmről, a mozikról, a filmcsinálásról. Velem tartanak azóta, hogy megépítettem az első bábszínházamat a gyerekszobám fehér asztala alatt, és azóta, hogy néhány évvel később bevettem magam a tágas ruháskamrába a bádogból készült kis vetítőgépemmel, amely hajtókarral, máltai kereszttel, nagyítólencsével és petróleumégővel működött, amelyhez egy szépiaszínű filmszalag is tartozott” – vallja új könyvéről az ismert svéd rendező-író. A könyvben szereplő három rövid, színpadra, illetve filmre írott szöveg – sajátos álomutazás a valóság és az irodalom határmezsgyéjén – Bergman képzeletének színpadán pereg.
A kötetnyitó Próba után egy idős rendező, Henrik Vogler, s egy fiatal színésznő, Anna Egerman dialógusán keresztül a színészet gyötrelmeiről beszél. A két szereplő látszólag csupán a saját gondjairól, félelmeiről és kétségeiről társalog, ám beszélgetésük mögöttes terepéről fokozatosan előtűnnek mindazok a kínzó gondolatok, amelyek egy rendező és egy színész fejében megfordulhatnak hivatásuk gyakorlása közben. Az alig húszoldalnyi Az utolsó sikoly című műben a századelő excentrikus svéd filmrendezője, Georg af Klercker – aki három rövid nyári szezon alatt huszonöt filmet készített – felkeresi a Svéd Filmgyár teljhatalmú igazgatóját, hogy némi pénzt és támogatást kérjen tőle. Az igazgató (egykori barátja) azonban durván visszautasítja az illuminált állapotban levő, hol rimánkodó, hol pedig fenyegetőző filmrendezőt.
A kötet utolsó darabjában, a Dúl-fúl, és elnémul-ban Bergman önéletrajzi írásaiból is ismert Carl bácsi jelenik meg, aki az „élő hangosfilm” találmányát próbálja meg népszerűsíteni, amelynek az a lényege, hogy a hangot a némafilm vászna mögött rejtőző színészek szolgáltatják.
A kötetnyitó Próba után egy idős rendező, Henrik Vogler, s egy fiatal színésznő, Anna Egerman dialógusán keresztül a színészet gyötrelmeiről beszél. A két szereplő látszólag csupán a saját gondjairól, félelmeiről és kétségeiről társalog, ám beszélgetésük mögöttes terepéről fokozatosan előtűnnek mindazok a kínzó gondolatok, amelyek egy rendező és egy színész fejében megfordulhatnak hivatásuk gyakorlása közben. Az alig húszoldalnyi Az utolsó sikoly című műben a századelő excentrikus svéd filmrendezője, Georg af Klercker – aki három rövid nyári szezon alatt huszonöt filmet készített – felkeresi a Svéd Filmgyár teljhatalmú igazgatóját, hogy némi pénzt és támogatást kérjen tőle. Az igazgató (egykori barátja) azonban durván visszautasítja az illuminált állapotban levő, hol rimánkodó, hol pedig fenyegetőző filmrendezőt.
A kötet utolsó darabjában, a Dúl-fúl, és elnémul-ban Bergman önéletrajzi írásaiból is ismert Carl bácsi jelenik meg, aki az „élő hangosfilm” találmányát próbálja meg népszerűsíteni, amelynek az a lényege, hogy a hangot a némafilm vászna mögött rejtőző színészek szolgáltatják.
állapot: | |
kategória: | Könyv > Szépirodalom > |
kategória: | Könyv > Szépirodalom > Próza > |
kiadó: | Európa, 1995 |
cikkszám / ISBN: | 9789630758376 |
kötés: | kötve/papír |
oldalszám: | 171 |
könyv nyelve: | magyar |